Utolsó meccsünket a Puskás Stadionban a portugálok ellen vívtuk még szeptemberben. Azóta nem szerveztek ott válogatott meccset, így igen felfokozott hangulatban vártuk a mérkőzést. Már 15.00.-kor gyülekezni kezdtünk a Verseny utcában és szolid italozgatás vette kezdetét. Lassan gyülekezett a nép, németekkel nem nagyon találkoztunk a környéken, ellenben annál több volt a rendőr.Nemsokkal később megérkeztek a dunaszerdahelyi szurkolótársak is.
A stadionba érve teljesen üres lelátók fogadtak minket, kihelyeztük a drapériákat. Elkészült egy lengyel - magyar testvéri zászló is, mely nagyon szépen mutatott a kerítésen. Nemsokkal később megérkeztek a Préri tagjai is, így vágtunk neki a szurkolásnak a T-szektor alján. A mérkőzésre egyébként 14-15.000. ember látogatott ki ( ilyen magas jegyárak - utólagosan pedig ilyen gyenge teljesítmény mellett, ez csak rosszabb lehet) A Himnuszunk alatt kétrudasaink illetve nagy lengetőseink emelkedtek. Néhány német kutya azonban úgy gondolta nem adja meg a tisztességet a Himnuszunknak és szurkolásba kezdtek...a fejlett és civilizált nyugat mi :-)
A Himnusz után kifeszítettünk egy "Gera Zoli! Gyere vissza!" üzenetet. Mindenki tapasztalhatta szombaton, hogy mekkora szükségünk lenne Zolira - pláne a bomba formája alapján. Reméljük Zoli végül úgy dönt, hogy mégis visszatér a nemzeti tizenegybe, mivel nélküle elég szerények lehetnek a kilátásaink az EB selejtezők alatt.
Szurkolásunk minősége viszonylag jó volt, szerencsére az önjelölt capo is csak pár percig működött a korláton, így egységes irányítás alatt folyt a szurkolás. Annak ellenére, hogy az 5. perctől fogva hátrányba voltunk a T-szektor jól szólt. Az egyszerűbb rigmusok nagyot robbantak, a kissé bonyolultabb dalok ( horto magico, mert ti vagytok a csapatunk is alakulgatnak). Idővel ezek is jók lesznek. Megpróbálkoztunk az egész stadionos felelgetőssel, amit ismét jól vett az északi kanyar, bár ha nem is olyan elementáris erővel mint a portugálok ellen, de azért nagyokat szóltunk.
A szektor megosztások illetve a sálpörgetések szintén jóra sikerültek. A második félidő eleje a szokásos Székely Himnusszal indult...sajnos ez nem szólt olyan jól...még mindig sokan azért jönnek a T-be, mert ott olcsó a jegy...sajnos sok volt most a divat, na de ezek az emberek reméljük előbb utóbb észbe kapnak. A második gól némileg rontott a szurkoláson, érezhető volt, hogy sokkal nehezebb motiválni a tábort. A harmadik gól megpecsételte a hangulatot. Volt, hogy percekig nem volt irányítás, ekkor körülbelül 4-5 különböző dal csendült fel egyszerre - itt mutatkozott meg, hogy valójában mekkora hatalmas szükség is van a szervezésre. Az utolsó percekben megpróbálkoztunk még egy két egyszerűbb dallal, de az a fene nagy helyzet, hogy a srácok nem nagyon szolgáltak rá ezzel a produkcióval a szurkolásunkra. A lefújás szinte megváltás értékű volt, a pályán mutatott teljesítmény alapján...
Ezután az emberek elindultak haza...mi leszedtük a drapikat, majd összeálltunk egy fotó erejéig egy üzenettel egyik társunknak, akit most nélkülöznünk kell egy időre. Kuka! Ezúton is üzenjük, hogy visszavárunk!
A mérkőzés után a törzshelyünk felé vettük az irányt, ahol a "szolid" italozgatással és egy kis zenével próbáltuk feledni a vereséget...Reméljük az illetékesek észbe kapnak és ennél csak jobb produkciókkal találkozhatunk majd a jövőben és ősszel.
Következő szombaton Amszterdamba látogat a csapatunk így hát mi is útra kelünk egy felejthetetlen túra reményében!
Találkozunk Amszterdamban!
Hajrá Magyarok!
A cikk értékeléséhez jelentkezz be vagy regisztrálj!
